Beragadt a zöldacél projekt a mérsékelt kereslet miatt
A zöldacél piac aktivitása napjainkig a nullához közelített, a piaci szereplők a hosszútávú megállapodásokra koncentrálnak.
A legnagyobb kereslet a 2028-2030-as illetve későbbi szállítású szerződésekre van. A piac arra számít, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású acél termékek iránti kereslet növekedni fog a fejlődő szabályozásoknak köszönhetően.
Európa-szerte az új kapacitásbővítések várhatóan főként elektromos ívkemencékből (EAF) és közvetlen redukált vasat (DRI) előállító létesítményekből származnak majd. Azonban számos gyártó - mint a Salzgitter és az ArcelorMittal - elhalasztotta DRI projektjeit és az EAF építésre összpontosít a Fastmarkets jelentése szerint. Becslések szerint az EFA alapú zöldacél kibocsátás 2030-ra elérheti a 35 millió tonnát, habár a csökkentett kibocsátású acélért fizetendő felárat a vásárlók nemigen akarják megfizetni.
A vevők az alacsony hajlandóságot a felár mellett a zöldacél európai szabványainak bizonytalanságával indokolják. A Fastmarkets keretrendszere szerint az európai zöldacél olyan anyagot jelent, amelynek összesített Scope 1, 2 és 3 kibocsátása nem haladja meg a 0,8 tonna CO2/tonna acél értéket. A vásárlói becslések alapján ez a plusz költség 100-150 Eur/tonna körül mozog, de egyes gyártók szerint ennek inkább 150-170 eurónak kéne lennie. A vizsgált időszak alatt kiadott zöldacélra vonatkozó ajánlatok 200-300 eurós felárat tartalmaztak, de nagyobb mennyiségek esetében kedvezmény alkudható ki.
A vizsgált héten nem jelentettek új azonnali teljesítésű eladást. A Fastmarket heti értékelése változatlan maradt április 9-ig - 100-150 euró/tonna felár - ez az előző héthez képest alacsonyabb (100-170 eutó/tonna). A nagyolvasztókban előállított acél esetében, ahol a szén-dioxid-kibocsátás 1,4–1,8 tonna CO₂/tonna acél szintre csökkent, a felárakra vonatkozó ajánlatok tonnánként 70–80 euró körül alakultak.
A piaci szereplők rámutattak arra is, hogy a projekt alapú megkeresések elég szórványosak, így ezek egyenlőre nem biztosítanak tartós növekedést az összfogyasztásban, ami megerősíti azt a nézetet, hogy a zöldacél piaci elterjedése fokozatos.
Bár az olyan projektek, mint a thyssenkrupp Steel közelmúltbeli, mintegy 1 000 tonna CO₂-csökkentett bluemint® acél szállítása egy angolai vízvezetékhez jól példázzák a zöldacél alkalmazását az infrastruktúrában, ezek az esetek továbbra is korlátozott léptékűek.
