A hidrogén elérhetősége és költsége továbbra is problémát jelent a dekarbonizációban
A hidrogén elérhetősége és költség-versenyképessége „továbbra is problémát jelent” az acélipar dekarbonizációja szempontjából - mondta a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) részéről Maria João Duarte egy múlt heti, Bécsben tartott hidrogénkonferencián.
„Jelenleg Európában a hidrogénalapú közvetlen redukció (DRI) nyilvánvalóan nem gazdaságosan elérhető” – tette hozzá Duarte, az MHI EMEA EU-intézményekhez delegált képviselője. „Nincs elegendő megújuló energia ahhoz, hogy megújuló hidrogént állítsunk elő. Még nincs meg az infrastruktúra sem ahhoz, hogy ezt a hidrogént máshonnan importáljuk, tehát infrastruktúrahiány is fennáll, amit pótolni kell.
Magas beruházási (capex) és működési (opex) költségekről beszélünk, miközben egy olyan ágazatról van szó, amely rendkívül érzékeny a nemzetközi versenyre és az energiaárakra.” Az acéliparnak többféle dekarbonizációs megoldása is van, például elektrifikáció, közvetlen redukció szén-dioxid-leválasztással és -tárolással, valamint a földgáz hidrogénre lecserélése.
A dekarbonizáció üteme "lassabb volt mint vártuk" - figyelmeztetett, és hangsúlyozta a meglévő technológiák kockázatainak csökkentésének fontosságát. Duarte szerint az acélipar dekarbonizációja alapvetően szakpolitikailag vezérelt folyamat. Olyan intézkedéseket sürget, amelyek a dekarbonizációt „életképes üzleti esetté” teszik, kiemelve, hogy „versenyképességi szempontból is értelmesnek kell lennie”.
„Egy erős EU ETS rendszer, egy erős CBAM-mal párosítva alapvető a továbblépéshez” – zárta Duarte. Eközben az eseményen felszólaló Matthias Pastl, az osztrák voestalpine acélgyártó képviselője megjegyezte, hogy a vállalat a dekarbonizáció során elsősorban az elektrifikációt részesíti előnyben, nem pedig a hidrogént
