Európa gazdasági függetlensége csak erős acél- és fémiparral érhető el
Az európai fémipar mint az Európai Unió gazdasági és társadalmi stabilitásának stratégiai és alapvető pillére, valamint kulcsfontosságú kapcsolat más kulcsfontosságú iparágakkal, például a gépjárműiparral és a védelmi iparral. Ezzel összefüggésben a Régiók Európai Bizottsága tagjai a december 11-i plenáris ülésen véleményt fogadtak el az acélra és fémekre vonatkozó cselekvési tervről, amelyben sürgős kéréseket fogalmaztak meg az ágazat védelme és az európai ipari régiók jövőjének biztosítása érdekében.
Az RB tagjai hangsúlyozzák, hogy az acél- és fémipar az európai integráció legkorábbi napjaitól kezdve az európai régiók és városok sarokköve, amely ösztönzi a helyi gazdasági fejlődést, minőségi munkahelyeket teremt, és támogatja a regionális jólétet és az EU stratégiai autonómiáját egyaránt alátámasztó kritikus iparágakat.
A véleményben a magas energiaköltségeket emelték ki mint az európai acél- és fémágazat versenyképességét a dekarbonizációs folyamat során aláásó legdöntőbb tényezőt, különösen mivel az ágazat továbbra is erős nyomással néz szembe a globális versenytársak részéről. Az európai villamosenergia-árak akár háromszor magasabbak, mint az Egyesült Államokban, ami az erőművek bezárásához és a létfontosságú beruházások késleltetéséhez vezet. Az energiapiac sürgős reformjára és a tiszta technológiák, például a zöld hidrogén bevezetésének gyorsított támogatására szólítottak fel, mivel a tiszta, megfizethető és biztonságos energiához való hozzáférés továbbra is központi szerepet játszik a zöld átállásban.
A helyi és regionális vezetők rámutattak továbbá egy sor egymással összefüggő kihívásra, amelyekkel foglalkozni kell annak érdekében, hogy Európa ipari régiói számára zöld és versenyképes jövőt biztosítsunk. Az európai üzemek életképességét veszélyeztetik a kereskedelmi konfliktusok és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, a globális acélfelesleg és a kibocsátásáthelyezés, mivel a vállalatok a termelést gyengébb éghajlati szabályokkal rendelkező országokba helyezik át. Válaszul az RB tagjai szigorúbb kereskedelemvédelmi eszközöket, az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust (CBAM) és a fémtörmelék kivitelének korlátozását kérték az erőforrások és a munkahelyek védelme érdekében. Ragaszkodtak továbbá ahhoz, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai acél és fémek iránti keresletet közbeszerzés és az egész EU-ra kiterjedő „zöld acél” címke révén növelni kell.
Az RB tagjai kiemelték, hogy az ipar, a munkaerő és a régiók átállásának hatékony támogatása érdekében az EU-nak tartós és jól célzott finanszírozással kell kiegészítenie a kohéziós politika meglévő forrásait. Az RB tagjai kitartanak amellett, hogy a helyi alapú iparpolitikai megközelítés, amely erőteljes területi fókuszt és támogatást biztosít a regionális ipari ökoszisztémák számára, elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek az intézkedések helyi szinten sikeresek legyenek.
Idézet
Guillermo Peláez Álvarez (ES/PES), Asztúria pénzügyminisztere, igazságügyi és az európai alapokért felelős regionális minisztere: „Az emelkedő energiaköltségek, a tisztességtelen kereskedelem és a zöld átállás elégtelen támogatása egzisztenciális kockázatnak teszi ki az európai acél- és fémipart. Ha elveszítjük ezt az ágazatot, többet áldozunk fel, mint a termelést – feláldozzuk ipari régióink gerincét, számtalan minőségi munkahelyet és Európa stratégiai autonómiáját. Ez a vélemény sürgető felhívás az Európai Unió számára. Az asztúriai tapasztalatokra támaszkodva felvázoltuk az európai acél- és fémipar konkrét tervét, amely azt mutatja, hogy a zölddé válás és a versenyképesség megőrzése ugyanannak az éremnek a két oldala. Most az EU határozott fellépésére van szükségünk ahhoz, hogy ez valósággá váljon.”
Giorgio Gori (IT/PES), európai parlamenti képviselő és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság alelnöke: „Az acélágazat stratégiai jelentőségű Európa autonómiája szempontjából, de gyors fellépésre van szüksége az energiaköltségek, a zöld termékek vezető piacai, valamint a tisztességtelen versennyel és a külföldi kapacitásfelesleggel szembeni erős eszközök terén. Támogatnunk kell a beruházásokat és meg kell őriznünk a versenyképességet annak biztosítása érdekében, hogy az acéltermelés Európában maradjon, miközben előmozdítjuk a dekarbonizációt és gazdaságunk növekedését.”
